A szívelégtelenség szó szerint nem jelenti a szív teljes elégtelenségét. Valójában az jelenti, hogy a szív pumpáló működésé nem elég hatékony a szervezet vérszükségletének kielégítéséhez.

Amikor a szervezet először észleli a nem megfelelő vérellátást, megpróbálja ezt kompenzálni. A stressz-hormonok emelkednek, lökést adva gyorsabb és erősebb szívdobogásra. Az erek beszűkülnek a vérnyomás stabilizálása érdekében. A szív és az agy vérellátásának fenntartására a szervezet eltereli a véráramot a kevésbé fontos szövetektől. Továbbá, a szervezet visszatartja a nátriumot és folyadékot is a keringő vér megfelelő mennyiségnek biztosítása céljából. Rövidtávon ezek az „igazítások” biztosítják a normál-közeli vérmennyiség-szintet a szövetek számára. Ugyanakkor, idővel a kompenzációs működés nem képes fennmaradni és a szív tovább gyengül.

A szívelégtelenség két jelentős problémát okoz a szervezetnek:
(1) a szövetek és szervek nem kapnak elég oxigént, és
(2) folyadék keletkezik a tüdőben és a szövetekben.
Ezek mindegyikéből különböző panaszok származnak. Az oxigénhiány például fáradsághoz, vagy mentális zavarhoz vezethet, míg a felgyülemlett folyadék súlygyarapodást és a láb és a boka dagadását okozhatja.

Amennyiben nem tudunk szívelégtelenségről, ezeket a tüneteket könnyen önálló tünetekként értelmezhetjük. Az emberek gyakran tévesen a szívelégtelenség korai jeleit így magyarázzák: „nem vagyok formában”, „túlsúlyos vagyok”, „öregszem”. A problémához hozzáadódik a tény, hogy ezek a tünetek elfedőek lehetnek és csökkenhetnek a betegség folyamán.

Kezdetben a szívelégtelenség csak a szív egyik oldalát érinti. A szívnek az az oldala, ahol a gyengeség kezdődik, befolyásolja a domináló szimptómákat:

  • Amennyiben a szívelégtelenség elsősorban a szív bal felét érinti, a vér visszamarad a tüdőben, (?) légszomjat és köhögést okozva.
  • Amennyiben a jobb szívfél érintett, a vér visszamarad (?) a vénákban és felgyülemlik a szövetekben, gyakran a láb dagadásához vezetve.

Mit tehetünk szívelégtelenség esetén?

A szívelégtelenség mintegy 5,8 millió felnőttet érint az Egyesült Államokban és a 40 év felettieknek 1:5 arányú esélyük van a betegség kialakulására életük folyamán. A múltban a szívelégtelenségben szenvedők átlagosan 5 évvel élték túl a diagnózist. Ma azonban, köszönhetően a korai diagnózisnak és a kezelési módszerek fejlődésének, a szívelégtelenséggel diagnosztizáltak ennél sokkal tovább élvezhetik az életet. Tehát, amennyiben a fentiek közül bármely tünetet észleljük, azonnal forduljunk orvoshoz.

Csakúgy, mint több más szívhez kapcsolható rendellenesség esetén, a gyors diagnózis megváltoztatja a világot.