A gyenge kardiovaszkuláris (CV) állóképesség – a diasztolés vérnyomás (BP) és szívfrekvencia (HR) testmozgással járó magasabb értéke – összefüggést mutatott a csaknem 20 évvel későbbi kisebb agytérfogattal a Boston Egyetem kutatóinak vizsgálatáról készült beszámoló szerint mely a Neurology című szakmai folyóirat online kiadásában jelent meg.
Vizsgálatunk eredménye újabb bizonyíték arra, hogy a fiatal és középkorban tapasztalható gyengébb CV állóképesség és a testmozgással járó emelkedett BP és HR érték a csaknem 20 évvel későbbi kisebb agytérfogattal társulnak, vagyis az élet folyamán mutatott állóképességünk kapcsolatban áll agyunk időskori egészségi állapotával.” – írják a szerzők. „A középkorúak CV állóképességének támogatása fontos lépés lehet ahhoz, hogy biztosítsuk az agy egészséges öregedését, különösen a prehipertóniás vagy hipertóniás egyéneknél.”
A tanulmány során a Framingham Heart Study kohorsz utódait (n=3,548) és házastársait (n=1,576) vizsgálták, akik kb. 4 évenként rendszeres klinikai vizsgálaton vettek részt. A kiindulási vizsgálatokra 1973 és 1983 között került sor, ekkor a Framingham Offspring átlagosan 40 éves résztvevői futópados terheléses vizsgálaton vettek részt.
20 évvel később, 1998-2001 során, a résztvevők átlagosan 58 éves korában végezték el a követéses vizsgálatot, amelynek keretében egy rövidített futópados vizsgálat mellett az agy MRI vizsgálatát is elvégezték.
A kutatók két elemzést készítettek. Az elsődleges analízisben a Framingham Offspring 1094 olyan résztvevőjét vizsgálták, akik a kiinduláskor sem demenciában sem kardiovaszkuláris betegségekben nem szenvedtek. Ezen csoport több mint fele nőkből állt. A másodlagos analízisbe 1583 kardiovaszkuláris betegségben szenvedő vagy a kiindulási vizsgálatot követően béta-blokkoló kezelésben részesülő résztvevőt vontak be.
A kiindulási vizsgálatkor a résztvevők 89%-a elérte az egyéni HR célértékét (a becsült maximális HR vagy VO2 85%-a) 39 ml/kg/min értéknek megfelelő becsült mozgáskapacitással.
A 19 éves követési periódus során a hipertónia előfordulása 9-ről 28%-ra emelkedett és a résztvevők 60%-ánál prehipertónia vagy hipertónia alakult ki.
A szerzők megjegyezték, hogy korábbi tanulmányok már bizonyították a testmozgással járó túlságosan magas BP és a célszerv károsodás vagy kardiovaszkuláris események közti összefüggést.
„Az alacsony szintű fizikai terhelésre adott magas BP válasz vaszkuláris diszfunkciót jelezhet, ami nyugalmi BP vizsgálattal nem biztos, hogy észrevehető.” – írják a szerzők. „Egyre több bizonyíték támasztja alá azt is, hogy a testmozgással járó BP jóval szorosabban kapcsolódik az agy funkcionális és strukturális károsodásaihoz, mint a klinikai környezetben mért nyugalmi BP.”
A kutatók arra is rámutattak, hogy nem bizonyított, hogy a hipertónia időskorban történő kezelése megelőzi az agytérfogat vesztést, arra viszont van bizonyíték, hogy a BP középkorban törttörténő kezelése megelőzheti a későbbi értelmi funkciók hanyatlását. Bár a kimutatható értelmi zavart az agy struktúrájának árnyalatnyi változásai akár egy évtizeddel megelőzhetik, a vizsgálat kutatói azt figyelték meg, hogy a fiatal felnőttkorban (átlagosan 25 év) mutatott fizikai állóképesség összefügg a későbbi életkorban (átlagosan 49 év) tapasztalható értelmi képességekkel..
A szerzők szerint eredményeiket további kutatásokkal kell megerősíteni, mivel a kohorsz javarészt európai származású fehérekből állt, és az agyi MRI eredmények csak idősebb életkorban voltak elérhetőek.
„A tanulmány további bizonyítékot nyújt arra, hogy a középkorúak egészséges életmódja kihatással van az agy évtizedekkel későbbi öregedési folyamataira.” – mondta Dr. Sege Gauthier, a montreali Öregedéskutató Központ (Centre for Studies in Aging) és a Douglas Mentális Egészségkutató Intézet (Douglas Mental Health Research Institute) munkatársa, aki nem vett részt a vizsgálatban.