Egészségtelen mennyiségű visceralis zsírt tárolhat a szervezet, normálisnak tekinthető testsúly mellett is. Hogy is van akkor ez?
Évtizedeken keresztül a testtömeg index (BMI) abszolút standard volt az elhízáshoz kapcsolható szívbetegség kockázatának mérésére. Ugyanakkor, ez az egyszerű számítási módszer nem mindig tárja fel a teljes igazságot. A BMI a testzsír mennyiségének százalékát a magasság és testsúly alapján tükrözi.
Mindazonáltal, a képlet nem képes felmérni miként és hol tárolja a szervezet a zsírtöbbletet – amely megkülönböztetés lényeges a kardiovaszkuláris egészség szempontjából. Némely becslés szerint, a BMI 50%-ban hibás tájékoztatást ad magasabb betegség-kockázatú egyének esetében, ami azt jelenti, hogy zsírtöbblet állhat fent akkor is, ha nem vagyunk túlsúlyosak.
A hasi zsírtöbblet titkos élete
Néhány ember genetikailag a bőr alatti zsírszövet felszaporodására programozott, ami alkalmas extra energia tárolására táplálékhiányos időszakokban. Mások igen csekély mennyiségű, erre a célra alkalmas zsírsejttel bírnak, állítja a Harvardhoz tartozó Beth Israel Deaconess Medical professzora Dr. Christos Mantzoros.
Ha nincs megfelelő mennyiségű zsírtárolásra alkalmas sejt, (vagy ha a zsírszövet kapacitása már felhasznált), a zsírrészecskék a véráramon keresztül a májban, izmokban és más szervekben halmozódnak fel, amelyekben normális állapotban nincs jelen zsír. Ez vezet a visceralis, vagy hasi zsírtöbblethez, ami különösen kockázatos az egészség szempontjából. A visceralis zsír inzulinrezisztenciát és más anyagcsere problémát okoz. „Ezenkívül ereket károsító gyulladáskeltő anyagok kibocsátásáért felelős és elősegíti a kardiovaszkuláris betegség kialakulását”- véli Dr. Mantzoros.
Ki hajlamos a visceralis zsírlerakódásra?
A visceralis zsírtöbblet kialakulására való hajlam genetikai, etnikai és nemi különbözőségekkel áll összefüggésben. Például, ha valaki két, – a zsír anyagcserében szerepet játszó – mutáns gént örököl, (mindkét szülőtől egyet), minden valószínűséggel nagyobb mennyiségű visceralis zsír halmozódik fel a testében, mintha egyetlen ilyen gént örökölt volna. Míg ha valaki egyetlen ilyen mutáns gént sem örökölt, sokkal kevésbé hajlamos szívbetegség kialakulására. Az indiai és dél-ázsiai bennszülöttek esetében az átlagnál magasabb a hasi elhízásra való hajlam. Emellett, a fehér emberek és a fekete nők hajlamosabbak visceralis zsír felhalmozására, mint a fekete férfiak és a fehér nők.
A középrész mérése
A derék körfogatának pontos mérése mérőszalaggal, kilégzés után, közvetlenül a köldök felett, csupasz bőrön történjen. Ne húzzuk be a hasunkat és ne szorítsuk testünkre a mérőszalagot. A derék-csípő arány kiszámításához, először mérjük meg a csípő kerületét, a legszélesebb részen. Ezután a derék méretét osszuk el a csípőmérettel.
| A magas kockázatot jelző mérési eredmények | Derék (inch) | Derék-csípő arány |
| Nők | 35 vagy több | 0.9 vagy nagyobb |
| Férfiak | 40 vagy több | 1.0 vagy nagyobb |
Mit tegyünk a visceralis zsírtöbblet ellen?
A hasi zsírtöbblettel élő emberek – még ha túlsúlyosak is – csökkenthetik a szívbetegség kockázatát rendszeres mozgással és egészséges étkezéssel. „Testünk teljes zsírtömegének csökkentése felszabadítja a zsírtároló területet a zsírrészecskék számára alacsonyabb anyagcsere kockázattal járó helyeken.” jelentette ki Dr.Mantzoros. Ez az, amiért a teljes testsúly mindössze 7 %-kal csökken.
Az izomerő csaknem minden egyes fiziológiai rendszerhez kapcsolódik, ezért egészségünk szempontjából igen fontosak a fizikai gyakorlatok. Variáljuk a tréningeket a legjobb eredmény elérése érdekében: vegyesen végezzünk állóképesség fejlesztő gyakorlatokat (futás, úszás, gyaloglás) erőgyakorlatokkal (súlyemelés) és jógával. Hosszú távú, aktív életet elősegítő, minden területre kiterjedő edzés megtervezésével és végrehajtásával hathatós eredményeket érhetünk el.
_________________________________________________
A cikk bemutatja a hasi elhízás káros, sőt súlyos egészségügyi kockázatait. Amiről nem szól, azok a hiúsági szempontok, melyek bizony szintén számítanak. Ne intézzük el azzal, hogy “rossz a genetikám.” Nyilvánvaló, hogy vannak olyanok, akik hasra híznak elsősorban, de megtehetünk minden tőlünk telhetőt ennek a kellemetlen jelenségnek a felszámolására. Még a tudatosan összeállított, változatos étrend esetén is a bevitt fölösleges energiát el kell égetni, és erre a legalkalmasabb módszer a rendszeres testmozgás.
Dr. Seidner Judit
belgyógyász-kardiológus